 |
Az online világ hajlamos a fogalmakat felfújni, szép nagy szavakkal légvárakat építeni, a Moore-törvény sikerén felbuzdulva a web evolúcióját 10 éves verzióléptetési időszakokra bontani – és ezzel még talán a dotkomkressek időpontját is kortárs Nostradamusként megjelölni.
Ami technológiai újdonság a mai webben 1999-hez képest, az nem az RSS, AJAX, RDF és ATOM, mert az mind-mind XML. Elég régóta van. Talán nem tévedek nagyot, hogyha a sávszélt, a CSS-t (ill. brozer-standardok fejlődése) és a Flash-t jelölöm meg, mint új és megfelelő penetrációt elért ’technológiákat’. A CSS megjelenése (talán a 4.0-s brózerektől?) igen, mutathat valamiféle szemantikusság fele (automatizmusok által egyszerűbben értelmezhető oldalak), a flash igazából pedig a YouTube-ban érte el karrierje csúcsát, mint videolejátszó.
Ami új, az az otthoni hozzáféréssel rendelkezők száma, na, az igen. A számok növekedésével a mérések pontossága és egyértelműsége megnőtt. Folyamatos, részletes teljesítménymérés (vö.: Google Analytics: Goals) nélkül ma már önmagát komolyan vevő weboldal nem működik. Ennek látszatja is van: növekszik a jobban használható, jól strukturált oldalak száma.
Érdekesek mindazonáltal akadémiai jellegű webfuturológiai elemzések, ám valószínű: úgy nem lesz, ahogy várjuk – ami lesz, azt most még nem várjuk.
Voltak itt olyanok, hogy na: 1987-ben mondta egy SZÜV-ös vezető, hogy váltsak C64-ről PC-re, mert az a jövő. Ugyan már, a demó a király, a Wizard of Wor, meg a Pit Stop 2. 1989-ben egy szintén SZÜV-ös fejlesztőmérnök azt tanácsolja, hogy a hálózatprogramozásra kell rágyúrni, abban van a jövő. Hát, essz’ülye. 1994-ben lekompilálja az ember az első grafikus webbrowserét, megnézi az egyetlen nagynehezen - 2 nap alatt, IRC-n - megismert webhelyet: a nasa.gov-ot. Hát, ez a web vagy mi, ez mekkora egy hitvány dolog, semmi se lesz belőle, fúj.
Élő ember nem számolt a Google megjelenésével 1998-ban, ahogy a Wikipedia sem régóta várt hézagpótló mű. Csak lettek. Megcsinálták. Mint a Hubble-t a Heyde-refraktoros távcső után. Csak ők nem léptettek verziót a csillagászaton - annál azért komolyabban vették magukat.
Az ún. szemantikus web létrehozásának lehetősége tulajdonképpen már megvalósult. XML-ben ide-oda lehet mindent küldözgetni-parzoltatni. Sávszél van. Médiatechnológia (audio-video) van. De nem használják tömegek, mert az alap-eloszlási törvényükből következően a long tail vége baromi heterogén, annyira, hogy kezelhetetlen. A tömeget pedig ez adja, nem a ’jól kezelhető’ eleje-teteje. (juteszembe, a linearitásokban való gondolkodás hátrányairól is ínom kellene - majd)
A lényeg tehát: éppen a legnagyobb információtömegek nem ’szemantizálhatók’.
A szavak szépségét persze minden határon túl ki lehet élvezni, de a lufifújós dotkomkresst át-meg-túlélők tudják; nem olyan jó az, amikor a bullshit visszanyal.
via Webisztán.
