Sokan sokfélét írnak a SEO-ról idehaza. Ám kevesen vannak, akik valódi, nagyságrendi tapasztalatok alapján írnak; a leüllepedett lényegről és nem a friss uszadékfáról. Jó pár site-tal a hátuk mögött, nem az egyszeri orosztanár módjára, aki egy leckével jár a diákjai előtt.
A többség saját sikertelenségéből kiindulva szerencsejátéknak/pókernek láttatja a kereőoptimalizálást, ami annak tudatában nem meglepő, hogy tapasztalat híján lépéseiket nem tudják egy szálra felfűzni, véletlenszerűen bolyonganak ide-oda. Hitetlenkedve fogadják, hogy a SEO tervezhető-becsülhető.
A másik népszerű civil nézet szerint minden SEO-szakember a Google szemetelője és piócája is egyben – egy személyben ők tehetők felelőssé minden rosszért, ami a találati listákon előfordulhat.
Tény, hogy véleményük néha mindennapi tapasztalatokból (illetve a velünk élő SEO-spamból) is táplálkozik, ám szögezzünk két dolgot:
- ahol összeírható nagyságrendű a kulcsszavak száma, ott PPC-re van szükség, illetve
- ahol nincs saját, hozzáadott érték, ott komoly SEO-nak nincs létjogosultsága.
A SEO-spam kényszerűen ott keletkezik, ahol valamelyik fenti két ökölszabályt nem tartják be. Irtása közös ügyünk, mondhatnám: Cosa Nostra.
A SEO-gaz elleni leghatékonyabb gyomirtószernek a nyilvánosság tűnik. Ha egy SEO-szakembernek nincs annyi nyilvános referenciája, mint amennyi véleménye, akkor esélyes, hogy azért nem vállalja azokat nyíltan, mert szakmai hátterének, eszközeinek minősítését akarja ezáltal megúszni. Értsd: jóesélyes SEO-gangxta. Másik lehetséges eset, hogy hivatkozásaik mindenféle titoktartásokra csupán pályakezdő mivoltukat hivatottak elfedni – ez más kérdés. Fontos lenne tehát látni, hogy mely ’kollégák’ állnak azon találalatok mögött, melyek spamnak ítélendők.
A SEO-spam feletti ítélethozatal azonban nehéz bíráskodás; nincs egyértelmű mérce, minden query más és más – márpedig ez a feladat csak konkrét queryk konkrét listáinak konkrét elemzésével lehetséges.
