Két humoros kép villan be általában, amikor a közösségi médiás vizionálásokkal találkozom.

Az egyik az Üvegtigris jelenete, amikor Reviczky Gábor nagy dumával a régi Opel Kadettet próbálja rásózni az alacsony, köpcös karakterre ("Ebben aztán megnézik az utcán!"), aki így válaszol:

- Nekem ne. Én is ebből élek.

A másik pedig az elefánt hangya általi megszólítása a fahídon átfele menet:

- Hallod Jumbó, hogy dübörgünk?

A közösségi médiás érvelések amellett, hogy - az üdítő kivételektől eltekintve - jövőidejűek és hipotetikusak, mondhatni ákádémiai jellegűek, még nagytermészetűek is.

Olyasmik, mint a hiperekben pizzaszeleteket kínáló lánykák, akik a kéthetes bevezető kampány után fél évvel is azt gondolják, hogy azért veszik még mindig a pizzát, mert ők mindenkit megkínáltak. És talán igazuk is van, annyiban, hogy létezik egy kimutatható részük a vásárlásban, de nem a teljes eladások sok-sok százalékát vindikálják maguknak.

Pedig ők aztán tényleg tesznek a márka elismertségéért, a termék megismertetéséért: kedvesek, aranyosak, kínálnak, kóstoltatnak. Egy nagyobb áruházban egyetlen hétvége alatt annyit, amennyit egy FB-kampány FB-fanklubban tagnak össze tud hozni.

Az én benyomásom az, hogy a hivatásos közösségi médiás általában azt gondolja, hogy ő hozza-hozta létre a közösségeket, nem érzi, hogy mennyire illékony és tűnékeny dolog mindez - ő csak a vásznat tartja, amire lehet árnyékot vetni.

A közösségeknek nevezett virtuális képződmények csupán egy lenyomatát képezik a mindig is fennálló kommunikációs igényeknek, melyek hajtóereje a KONTENT (ritkán írok verzállal, de most nagyon kellett).

A kontent az egy szemét dolog, nem lesz meg magától, még 3 hónap tumblr-nyomogatásból sem lesz fél flekk vagy tíz másodperc. Bizony, dolgozni kell vele. De a kontent olyan mint az élet, utat tör magának: elsősorban nem az FB-n múlik a sikere, hanem a minőségén.

A júzer szeretetét és megbecsülését (be szép szavak) tehát nem az érkezési csatorna (FB) váltja ki, hanem a létrehozott kontent maga. Ebből a szeretetből élünk, ezt próbáljuk különböző üzleti modellekkel pénzre váltani.

A legfontosabb, hogy a termék rendben legyen; ez sokkal jobban meghatározza az életpályáját, mint bármi más. Aki tehát az online iparban marketinggel foglalkozik, annak elsősorban termékfejlesztéssel kell foglalkoznia. Ha jól csinálja, garantáltan tele lesz vele a Facebook.

Az állítás tehát nem az akar lenni, hogy jó pálinkának nem kell cégér, hanem hogy szarnak  felesleges:
 

Előzmény és alapozóposzt: Lájkolásból nem élünk meg

Harmadik rész: Pénzből élünk