Hát akkor nosza egy szikár postot évindítónak.

Gyermekkori scener hitsorsosom, Ern0 dobta fel – ahogy sejtem offenzív célzatú – témának: Ki is számít SEO-nak? „Aki annak vallja magát? Aki már 1x számlázott ilyesmit?”

Hát kérem. Mindenki SEO, mindenki politikus, mindenki futballista/futballedző.

2005-ben próbáltam először komolyabban elkülönülíteni, megkülönböztetni a Google adatgyűjtő rendszerének szereplőit, szervereit. A fenti ábrán egy induló, nem túl nagy leindexelt oldalszámú projekt spiderezésének szemléltetése látható, 2005 január végétől június végéig, azaz mintegy fél évet, az első fél évét felölelve.

4 éve a mainál sokkal „egyszerűbb” volt a Google találati listáinak frissítése. Volt a havi 2-3-4 napos spiderezés, rögtön az észlelhető update után pár nappal, majd 2-3 hét múlva ezek a spiderezett adatokból állt össze az új találati lista. Eképpen állt össze a havi ciklus: néha huszonegykét napos, néha negyvenkevés napos.

Ma már a spiderezés sokkal kifinomultabb, nagyobb weboldalaknál tulajdonképpen folyamatos, amellett, hogy a havi ciklus (deep-crawl) megmaradt, igaz kb. kéthetivé vált. Azóta az új oldalak (nem az új siteok!) is gyorsabban kerülnek be, szerencsés esetben órák alatt.

’Miért nem vagy konkrétabb?’ - kérdik többen. Mert a Google nem konkrét. A Google általános - olyan, mint a lecsó.

Van pár alapja (füstöltszalonna, hagyma lassú tűzön, paprika, paradicsom), de sosem ugyanaz. Szabadtűzön eleve az időjárástól függően rakja meg az ember már a tüzet is. Ettől függően darabolja a szalonnát, kisebb-nagyobb darabokra. Egyfelől. Másfelől nem mindegy, mikor sózza. Füstölt szalonnával később. Szalonnamentesen készítve előbb.

Régi problémám ez nekem. Régóta nem tudom rá a megoldást - milyen szerencse, hogy nem nekem kell. Felkínálom tehát a következőt az akadémiai jellegű vitára: az alapprobléma a mikrofon-hangosításból jól ismet probléma, a gerjedés problémája. Hogy is jön ez a Googléhez?

Elméletben még minden oké, mindenre tudja az ember a megoldást. A valóság azonban sokkal több akadályt gördít az elméleti modellek elé, mint azt gondolhatnók. A munka ugyanis mindig egy konkrét projekten, egy konkrét büdzsével, egy konkrét csapattal egy baromi konkrét cél eléréséért folyik.

Ha kicsit más projekten, kicsit más büdzsével és picit más csapattal folyik, már egy teljesen már dologról beszélünk. Az elméleti modellek gyakorlatba történő átültetését a következő gyakori buktatók hiúsíthatják meg:

Alig pár hét telt el a keresőmarketing-versenyek kezdetétől, máris megjelentek az első spamok (haszontalan találatok) a Google találatai között. Képzeljük el, mi történne, ha a hazai nagyágyúk is le-le duplikálnák saját hatalmas szolgáltatásukat hasonlóan értelmetlen és céltalan, de fiktív szóra jól szereplő másolat-siteokká.

Ámon Tamás vetette fel a témát: mennyire is „naturálisak” vagy „manuálisak” a Google találatai, azaz mennyit nyúlnak bele Palo Altoban kézzel az adatbázisba, illetve mennyire hagyják „természetesen”, azaz standard protokollok, algoritmusok alapján összeállni a találati listákat?

Legjobban ők tudják: ha kézzel bele kell nyúlni, akkor az algoritmus még unfrankó. Önmagában ez természetesen nem zárja ki a kézi beavatkozást, de a meglátásom az, hogy ez csupán a büntetésekre vontatkozik, azaz szikáran fogalmazva csupán lefele tudják-akarják egy-egy site helyezését befolyásolni.

Amikor az ember egy site-ot újratervez, mindig a legnagyobb dilemma, hogy az URL-készletét megtartsa-e. Van-e olyan linkeltsége az adott URL-eknek, ami ezt teszi primer döntési faktorrá? Ha nem, azaz a weboldalra mutató mély linkek száma elenyésző, és az URL-ek is nyugodtan dobhatók (sessionID-s, sok és hosszúparaméteres nem http-változósorrendezett, netalántán frames vagy flashes), csak akkor egyértelmű az új URL-ek bevezetése.

Van az úgy, hogy az ember vonaton utazik. Ilyenkor szóba elegyedik a kabin többi utasával, hogy megtudja: az egyik frissen végzett művelődésszervező utastársa keresőmarketing-operátorként dolgozik. Mély fedését megőrizendő, emberünk persze nem teríti ki kártyáit – márhogy tőle sem idegen a terület -, s hírszerez.

Mi az a lehetséges stratégiai cél, amiért keresőt egyáltalán érdemes fejleszteni valakinek? Jó, persze, baromi nagy médiafelületete is van, de mindez eltörpül amellett a laza tény megállapíthatósága mellett, hogy „megvan az internet vinyón”. A rendszeres havi spriderezések (crawl-ok) archiválása minden bizonnyal ilyesfajta szolgáltatásnál rutinfeladat. Nem apró, de rutin.

Ha ugyanis ezzel a vinyóval rendelkezünk, már nem nagyon kell lottószelvényt venni. Trendek, viszonyok és szokások olyan mélysége tárható fel, mely akár biztosíthatja a ’beleszólást’ az internet fejlődésébe.

Ern0 beelőz, jól.

A bennfentes kereskedelmet leszámítva a tőzsdézés talán valami olyasmiről szól, hogy: olvasom a hírekben, hogy iszonyú robbanás előtt áll az otthoni barkács-piac. Naná, hogy szöggyár-részvényt veszek. Valahol a Google is ilyen.

• Ha az ember látja a blogok elszaporodását, ahol a taggelés akár egyfajta Googlespamnak is minősíthető (nem az), akkor várható, hogy a szövegközi linkek nagyobb súlyt kapnak. Oda gyúr.
• Ha az kezd elterjedni, hogy SLD-kre pakoljuk szét az egyébként különálló szolgáltatásokat (lásd pl. blog.hu), akkor már nem minden esetben ragaszkodik a TLD-n belüli directory-szerkezethez. Igaz, emiatt váltani sincs oka.
  

Azon kaptam magam, hogy magánlevelezésekben onlinemédiásoknak szapulom az onlinemédiát, hogy nem adtak - szerintem - kellő súlyt a Google ősz eleji térképadatbázis-bővítésének.

Addig mentek el a tudósítások, kb. hogy új nagyfelbontású műholdfotót kapott például Nyíregyháza, Hévíz, Zalaegerszeg. A legfontosabbat azonban többen nem is említették: az összes megyei jogú város, a teljes Balaton-környék utcaszinten, utcanevekkel került be a normál térképek közé.

A „Google fejével gondolkodni” c. egyik előző írásban tettem egy vállalást, hogy a post egyes sommás megállapításait e héten kibontom. Kezdjük egy-egy oldal tartalmának felismerésével, minősítésével. Igyekszem a hosszú és bonyolult mondatokat elkerülni, inkább jó kérdésekkel próbálom az érdeklődőket elgondolkoztatni, orientálni.